Az ember-állat viszony:

            Az ember állat viszony a kölcsönös kihasználáson, együttműködésen, szimbiózison vagy éppenséggel élősködésen alapszik, mikor hogyan hasznosak egymásnak s ezt kihasználva különböző tényezőket figyelembe véve (pl.: az a felsőbb rendű emberi fogalom, hogy jog, avagy etika ezt befolyásolhatja). Az ember mindig is saját (tulajdonságából adódóan mely talán minden élőlényre igaz) haszna érdekében bánt az állatokkal akár csak az állatok az emberekkel. A különbség csak az, hogy míg az ember történelmi evolúciója során (nem a biológiai értelembe vett evolúció, hanem a szellemi, filozófiai és jogi felfogásában vett evolúciót értem, már ha ezt lehet annak nevezni, én hiszek e fejlődésben) bánásmódja megváltozott az állatokkal kapcsolatban. Kíméletesebb és a humanitásnak nevezett tulajdonságából adódóan -mely magában foglalja az empátia fogalmát-, megkérdőjelezi e hatalmának jogát. Habár a racionális világfelfogás alapján, számon kívül kell hagyni az empátia és egyéb humanitásból fakadó egyedi tulajdonságot, mivel fajfennmaradásunk is függ e hatalom gyakorlásától. A jog nem feltétlen szabhatja meg egy olyan világ törvényeit és szabályait, hol a fennmaradás a cél.(mint tudjuk az állati világ kihasználása az emberi faj fennmaradását segíti, s mint ilyen az ember hatalmánál fogva kihasználja ezt jogától és etikai fenntartásaitól függetlenül).

          Etikusnak ezen alapvető dolgokat figyelembe véve már csak úgy tarthatjuk (hogyha e szempontot fontosnak tartjuk e kérdésben –melyre humanitás tulajdonságunk súlyt ad-), hogyha a kihasználás módját tekintjük és tényleg csak a létszükségletre, minimalizáljuk a kihasználtság fokát. Tehát azon kérdésre, ami igen közkedvelt e témában, hogy melyik haljon meg: 1 egér vagy 1 kisbaba az egeret gondolnám helytálló válasznak. Fajunk az evolúció csúcsa, hatalmában áll az állatvilágot kihasználni, és mint ilyen ki is kell, mivel ez nem az a világ mely a jogra, az egyenlőségre épül, hanem az, amely a véletlenekre és a dominanciára.

          Tehát a különböző kozmetikai és egyéb nem a létszükségletet és az ember lényegi fejlődését segítő kihasználásokat nem lenne szabad engedni, mivel az ember fejlettebb, mint az ilyen alapvető barbár módszerek kihasználása. Hisz nem azért lett nagyobb az agytérfogatunk, magasabb az intelligencia szintünk, hogy úgy viselkedjünk, mint maga az állat.