Őrület
Nem írok semmit.
Veszek az örök homályba.
Lelkem üres, fejem őrült
Sötétség s bú mi elmém kertjének világa
Örök kárhozat, gyász s tánc
Halállal, az éjjel, s a semmivel.
Temetőben járok, őrültnek tartanak
S valóban, őrült de szép.
Gyönyörű s halott.
Szenvedéllyel a fellegekben.
Szárnyal lelkem, mi halott
S felhők leple oltalmazza gyöngéd testét
Gyermeki mosolyát, fekete leplét
S fagyos tekintettel nevetek az őrületbe, kínba
Bele a fátyolos mindenségbe. |