Halott Föld Ura
Mély bú ül földemen.
Még szól a gyász.
Akasztott emberek, özvegyek.
Csend van s orgona, semmi más.
Birodalmam ura vagyok
Kastélyom rabja
A kín egyedüli hatalmam
Rózsa szirom minden könnyem
Sebzett lelkek, várnépem.
Égő tűz a lelkem
Gyilkos tekintet, merengő szív
Csendes az est... várom... magamat hallom.
S újra, hegedű újra húrjába csap
Zeng bele az ég is
Füst s kén mindenütt, meghalt a nap
Boldogok s szépek vagytok, még búsan is
Szépek s boldogok ők
Feketék de gyönyörűek
Zengjen a szív, csendet törő
Ballada ez, lüktető... s komor percek
Keringőt jár az éj
Dobban a dob, zeng az ég is
Háznépem járja mind fekete s elnyeli őket a kéj
Halottak ők mind, akárcsak én. |