Kirlysgom
Gyengn pengnek lantnak hrjai.
Sttbe vsznek lelkem szavai.
Fagyott foly fekete jben, zeng a magnyban.
Kd szll fel a hegyrl, fenn az res vrban
Gtikus tornyai merednek a fekete jbe
Fst s kn bortja ezsts tkrt
Szl f, hideg mint stt havasi rt
Halk orgona szl citera lngol
Zgnak bele a gyszos jszakba
Reglik az letnek fjdalmt bele, bele az rkkvalsgba.
rkk tart muzsikjuk festi meg srga levelek rptt
A torony tudsa gyertyafny mellett
Vgelthatatlan reg knyvek felett
Rja le ltt keresve a tuds fnyt
Fekete lovas kaptat fel dicsn a lejtn
Bszkesge fnylik gyszos mentn
S a kirly, Flhomly vilgt be csarnokt
Arct homly nyalbjai nyaldossk
Hatalmt a np nyomorn nygi az g
Hogy csak szakad bele a b s kn s ktsg
Felhorkan a keresked
Stt mosolya tpi ki a szvt s ln az medd
Stni kacaj ez groteszk arcbl
Kvr cspjre tett rhes keze, rlet vagyon a lelke
Varj krogs szaktja fel a melanklit
Legszebb sznfonija ez, trtt a vilg
Legszebb sznfonija ez az letnek.
Tovaszll a kdbe, messze a fagyott fenyk
S kietlen tli tj sszharmnijnak srjbe.
Megszomlyazta mr a vilg knjt bjt
Habr lte szinte csak ebbl ll.
Csndes a tj, nem hallatszdik ms
Csak heged s tpet orgonavons
Mg tart a ballada, sosem lesz nyugvs.
|