Halott lélek s veled
Nincs bennem semmi
Kihaltam akár temető az éjben
S csak múlik az idő érzem
A napok mind egyre telnek, vérzem.
A fény mely egykoron átjárta lelkem
Néma, s halott.
Gyűlölettel teli szívem
Testem s lelkem az éjbe kiált
Egy hangot vár viszonzásul,
De csak néma s kopár a világ.
Semmi vagyok, kínnal telt lidérc nyomás.
Rád gondolva hallgatok.
Csendben a sötét utcára tekintek
Eljössz e értem még valaha vagy hagyol örök kárhozatban,
Itt lenn a földi porba.
Jöjj el. Vigyél messzi tájra hegyek s völgyek birodalmába.
Hol nem fáj semmi kín csak te vagy
Hol nincsen semmi zaj csak a szépséged marad. |