Egyébként festészethez nem tehetség kell hanem ész....a festészet ugyanúgy tanulható mint a matematika. Ha van hozzá tehetséged jobban megy az átlagnál és ha pedig egy életet szánsz rá nagyobb az esélyed arra, hogy alkoss valamit ami megfejt valamit,újat hoz a világba vagy csak a gyökerebbek nem értik meg és ezért vagy istenítik vagy lenézik(ez szerencsétől függ, minél többet foglalkozol vele annál nagyobb esélyed lesz rá). Ha a matematikát nem érted, több időt szánsz rá, ugyan azt elérheted mint aki 5 percnyi rászánással elért. Ha viszont ezek után sem megy akkor azt fogyatékosságnak hívják köznyelven. Ha valami nem megy de akarod, hogy menjen akkor ne hagyd rá mert ugyan jobban jársz e azzal, hogy ráhagyod és inkább szürkén tovább szenvedsz. Ha valami nem megy és erővel szenvedéssel tudsz rajta túllépni akkor jobb megoldás a szenvedés elkerülése?(főleg ha alapból szenvedsz)Az élet célján rágódni meg felesleges. Az élet nem céllal keletkezett. Azért jött létre mert létre jöhetett. A világ azért keletkezett mert esélye volt keletkezni. Az élet létének egyedüli célja/tartalma az hogy reprodukálja magát és fennmaradjon.(ez a cél nem egyenlő létrejöttének céljával amit már az előző mondatomban is leírtam:nem volt célja létre jöttének) Ez pedig az ember esetében aki mindenben célt keres azért, hogy létét elviselje és fenntartsa(mivel általában a céltalan életű ember meghal vagy szándékosan vagy hanyagságából ami céltalanság tudatából fakad.). Ebből fakadóan tedd azt amit akarsz akkor is ha nem megy mert amíg küzdessz érte addig is célod van értelmed és önnfentartás igényed. "A cél voltaképp mi is?A cél, megszünte a dicső csatának,A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga" Madách Imre: Az Ember Tragédiája. Ez a lényege a létnek emberi szemszögből. Materiális,racionális szempontból a mai tudásszinten az élet értelme és lényege az, hogy nem céllal jött létre hanem lett mert esély volt rá nem szándékkal született, az élet nem jó és rossz az élet van; értelme pedig a fennmaradás. A halál is egy út de a semmi jobb-e a szenvedésnél? Mivel a szenvedést alapvetően rossznak látja az ember, a legrosszabb létezőnek ami csak létezhet, de kérdés marad: a semmi mennyivel jobb mint az esetünkben még reményt is tartalmazó szenvedéssel teli élet, reményt mely a jobb élet magvát hordozza magában. A tökéletességet hordoznád magadban ha tökéletesen tudnád hogy semmi remény a "jobb életre" mivel akkor mindent látnál előre mindent tudnál de ezt nem hiszem ha csak nem vagy isten:)
A lényeg: keress célt magadnak mert csak úgy maradhatsz fenn. A végső igazság pedig: semminek nincs értelme se célja. Az egyedüli amit tehetsz hogy találj neki, ne keresd az okát hogy miért mert nincs. Nem az a lényeg, hogy miért vagy, hanem, hogy vagy:)A döntés rajtad áll, hogy élsz e vagy sem tovább. Nekem totál mindegy, hogy felfordulsz e vagy sem. Ez csak egy szentimentális szöveg, hogy nem.Azért "találták ki", hogy eltántorítsanak attól, hogy beadd a kulcsot. A szeretet is feltételes. Azt szeretsz aki jó hozzád. Az alapvető jóság mint mindenki mondja a feltétlen szeretetből áll. Ezekszerint ha valaki kiírtja a családod akkor szereted aki tette (ha valóban jóság lakozik benned) mert ha nem így lenne, akkor feltételhez kötnéd. Ezek alapján csak akkor fontos nekem az, hogy fennmaradj ha valami közöm lenne hozzád ami pozitívum számomra(ha az apád lennék akkor az életem értelme lennél, hogyha ezt a célt választottam volna, vagy is téged.). Általában valamilyen feltétellel szeretünk valakit és kötődünk hozzá. A szeretet egy kötelék forma ami a fennmaradás elősegítéséért jött létre(mivel csoport alkotásra késztet s a csoport magasabb hatásfokú hasznosságot ér el és a lehetőségek szempontjából is s ezáltal a fennmaradást szolgálja). Ebből kifolyólag értéked is ettől függ:a környezeted viszonya hozzád, mennyire deformálja el a környezetedet a te halálod.